Idézetek

Téli eső

dalszöveg

borulj fölém kis-állomás,
a pad-kemény is pártolás,
sebzett madár az éjjelünk,
az óra már fél-egyet üt,
tán halk imám megérti Ö,
ne érj hozzám
téli eső.

vigyázz ma rám kis-állomás,
hídvas-hidegbe markolás,
vérző madárdal énekünk,
az óramű csak kétszer üt,
hol van, ha van, s érzi-e Ö?
te légy tanúm
téli eső.

rohanj felém kis-állomás,
vagonkerék-e szárnyalás?
megtört madár az életünk,
az óramű csak négyet üt,
könyörtelen férfierő,
mosd el mi fáj
téli eső.

köd-árnyba múlt kis-állomás,
sínek kövén a vallomás,
vétkes madár lett végzetünk,
de nincs ma már, ki egyet üt,
te óvtál meg, léptem leső,
s már bennem élsz
téli eső.

俳句

haiku

minden erdő szép
akkor is, ha a fákat
nem számolod meg

Nem bírom el

dalszöveg

Nézd, milyen csendben múlik el
annyi év küzdés és remény.
Nem lettél más: a mindenem,
sebünkön gyógyító tenyér.
Négy néma fal közt már nem vársz,
elhalt szavak, parázs viták,
úgy féltlek majd, bármerre jársz,
a holnap még üres világ.

Hallod, kiáltva múlnak el
álmokba szőtt napok, s a tánc.
Nem lettél más: a mindenem,
s csuklómra csókolt léha lánc.
Önmagam nélküled legyek?
A holnap még üres világ.
Elfáradt szívem, hogy remeg,
de bennem még parázs-virág.

Nézd, milyen csendben múlik el…
a holnap még üres világ.
Menned kell s még tiéd vagyok…
és bennem még parázs-virág.

Felettünk szikrát szór az éj,
hozzád húz még a szenvedély,
ne menj tovább, ne menj ma még,
szívünk egy szó, egy lánggal ég.
Mennem kell s még tiéd vagyok,
minden szép percet rád hagyok,
ne tarts tovább, vágyunk ölel,
e nagy terhet nem bírom el.

俳句

haiku

napfény vág utat –
mélyebb, letisztultabb lett
az őszi erdő

俳句

haiku

Mátyás halála
után hétfőn lépett le
a csodaszarvas

Péter

vers

I

fregattom alatt Néva folydogál,
vessz, fiam, itt én látok jövőt,
hát gyűlöljön csak engem sok bojár,
nyugat felé utat s úttörőt,
Trockijgrádban lesz a parlament.

Robes

nyakad felett pálcát török, Danton,
légy hát mártír, s döglök majdan én,
Germinal a fagyos Szajna parton,
pengevillanás-rivaldafény,
golyó csak, mi nem agyamra ment.

Simon

háromszor törölted le a csókot,
tagadlak, míg hajnalt hí madár,
egy volt köztünk, ő csak, aki csókolt,
övé lett a hálátlan halál,
s két latorral te mulatsz ma fent.

俳句

haiku

lennék szervdonor
nem apránként – vigyen
valaki így egyben

Sztoa

vers

Csend kél szavamból, kéz nevelte csend,
a légben fehér fodros Buddhaháj.
Hol múlt kihalt, a holnap félrecseng,
esőt imádni gyűl a bárkanyáj.

Világ falát feszíti gótika,
s a rózsaablakon tövis terem.
Uralkodókat ív egótika,
a béka csókja királyékszeren.

Kíváncsi lány a néma éj-világ,
alma írta bűn fogan kezében –
de elfogadja, bölcs a mécsvilág
s fák tanult ligetje, nedves Éden.

A csend a kertfalak túloldalán:
szeretni
                   néha
                                tudva
                                              és talán.

Kontraszt

vers

Barackot hoztam –
mondd csak, hogy látnod öröm,
hisz párnádra hűlt reggeli csók
mint kutyakorcs a hamvas kövön –
húst vess elé, ne cipót.

Barackot hoztam –
üvegfalon át oly más:
az éhedt vágyak mi’ soványak,
a léptük csend, fókusztorz mozgás,
s vetnek nyúllopó árnyat.

Barackot hoztam –
zsebünkben álmok törtek,
az ég alján holnapból ma lett,
de árnyaink hol falhoz dőlnek:
lágy csokoládé-balett.

Mátrix

vers

múló nyarak fénye ül az őszi útra –
levél, hol elpihen, sosem ébred újra.
hálózatok rendje titkaimra érez,
nem érthetlek téged, remélem, te értesz.
időcsaló vágyak: számok húsom, vérem –
a Gép már megébredt, ő álmodik vélem.

más se voltam én már: hűvös őszi este,
levelek a földön, sok kéj kinnhalt teste,
hol lélek egy sem táncolt nyelv-dizőz toron,
csak ujjak meleg nyoma rozsdás húrokon.

AI-jaj

vers

világolj körtészet
        Felhő szüld tajtékod
        habjából hajlékot
        felgöngyölt szürkeség
        tenzúrád büszke ég
mint bambusz felizzon
kőkorból Edizzon

ember te nem lettél
ha nem teremtettél
vörösbort kenyérrel
vasszögbe tenyérrel
érzésből elveket
        fellázadt gyermeket

vesztünket javunkat
fél rőföt hazudhat
orrára falábú
        kifoghat fabábu
        Geppetto mesterén?
GPT mesketén
túllép a költészet

Kutyád

vers

veszett kutyád vagyok, nagy ég,
szukák tagadt porontya,
azúr pofádra sörhab ég,
s szakáll a nyál, a rojtja.
egy ölni messzeség a Hold,
s lidércnyomás a nincsen,
a holt kutakba visszafolyt
szikes por íze kincsem.
veszett kutyád vagyok, Nagyúr.
a puszta tarja börtön –
a véd-neved mi rég fakúl
e rám rohadt nyakörvön.

itéletét, veszett ebek,
idő a csontba rágja –
nyakuk leszegte hűtlenek
koszos kötélre várva.

Back to Top