Tükör tanúd, miként enyész a test,
napóra árnya vitte perceid,
a lelked ír, üres lapokra fest,
s a Könyv, az elme, mind' tanul s tanít.
A ráncaid - tükör-könyörtelen -
a szájak, ó, megannyi sírgödör, …
A régi verseim hazug szavak,
az is, mi mondta: végtelen szeret,
tudatlanul beszél a szív, ha vak -
a végtelen kitáguló lehet.
Idő kezén mi sem maradt egész:
se tetterő, s a büszke eskü sem, …
Gyarapszik, és megéli perc-tökélyt
megannyi lét, világa színpadán,
titok borítja mozgató személyt -
az égitestek írta Sors talán.
Az ember is, miként a flóra él:
virul, s enyész, az Ég determinál, …
Kebel vagy: éhem, éltem-adta tej,
szelíd eső a szikkadó rögön;
A harcom érted ím: fukar delej,
a láz, s aranyba markoló öröm.
Veled hol édesebb a rejtezés,
hol ünnepély, ha künn ragyogsz velem, …
Idő, garázda, törj le karmokat,
Titán király, zabáld a gyermeked,
szakíts ki tigris-éke szemfogat,
sodorja Tűzmadár-hamut szeled.
Tiéd a rom s a fonnyadó virág,
tegyél mit épp akarsz amerre mész, …
Ha hallgatom hogy óra csendbe üt,
tavasz ha múlt, s a rémes éjeken
a hervadó virágra Hold se süt;
miként ezüst tör át az ébenen;
sudár fa áll a lombhajába tépve,
s az árnyaveszte csorda tétován; …
Be sok merengtem égre érkezőn,
ki hegygerinc-simítva nyájasan
terítte csók a harmatos mezőn,
s patakra szórt varázsa színarany.
De lám, a póri fellegek felett
a rút homályba vész tüzes golyó, …
Akár megannyi sziklatörte hullám,
sietnek egyre partra perceink,
s következő, fölé borulva útján
előre küzd; nyomulnak ezreik.
E tenger újszülöttje csillogás,
zenitre kúszva-mászva érkezett, …
A májusokkal összemérjelek?
Te bájosabb vagy, és szelíd: amott
a zsenge szirmokon szilaj szelek,
s a kurta nyár csekély időt szabott.
Az égi szem van úgy, ha hévvel ég,
s aranyszin arca néha ködbe fúl; …
Az évek őszeként tünök neked,
lehullt vagy ágba markoló levél,
a télbe gyérülő fa, úgy remeg,
s e karzaton madár ma nem zenél.
Egy oly nap estjeként tünök neked,
hogy alkonyán szines nyugat-karéj, …
Mi szép, kivánjuk egyre több legyen,
a rózsabáj maradjon így örök,
de érve, jő idő hogy elvegyen,
s leend a gyermekekre szállt örök.
Te meg szemív önízü paktumán
merengsz el, önmagadra vetve fényt; …
E földi porhüvelybe zárt szegényt
a bűn, a vágy, az ösztön élteté;
te sorvadó, miért tagadsz reményt,
midőn a pompa ára küllemé.
Miért e röpke lét a lényeged,
e bérlemény, e ködfalú akol, …
Az oldal cookie-kat használ, hogy informálódhassunk honnét látogatnak hozzánk. Személyes információt nem gyűjtünk, nem tárolunk. Kérem, az elfogadom gombbal adja beleegyezését.
Technikai részletek a menüből elérhetőek.
Cookie Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
