Péter

I
fregattom alatt Néva folydogál,
vessz, fiam, itt én látok jövőt,
hát gyűlöljön csak engem sok bojár,
nyugat felé utat s úttörőt,
Trockijgrádban lesz a parlament.

Kutyád

veszett kutyád vagyok, nagy ég,
szukák tagadt porontya,
azúr pofádra sörhab ég,
s szakáll a nyál, a rojtja.
egy ölni messzeség a Hold,
s lidércnyomás a nincsen,

Kihordanám

XIII. szonett
kihordalak, te lomtömött se-lét,
füleljetek fel, Augeíaszok,
kopott e Föld, vigyázva lopd zsebét,
lefesteném - s ne hidd, a díja sok.
paletta-vágy vezetne, s élne fád,

Kihordanám

IV. szonett
repeszti fény a postaház falát,
szakadt tövébe pásztoróra hív,
viaszba fúlt sziréni bájdalát
siratja újra hős hajós, a szív.
elült a lámpafény, a téglazaj,

俳句

vallás zokniját
nem tudomány foltozza
hanem logika


Ecce Homo

minden eszmekör tanít a
kezdetekről azt gyanítva,
félrement-e - s készakarva? -
egy atom, vagy éva-alma,
s most tebenned él-e magja.
benned él, de légy-e rabja,

Portalan

a test a liftbe szállt, a falra dőlt
a ferde fémdoboz s a két pacák.
e dossziéba múlt, kiírta őt
a tollvonás-halál, a kék pacák
papírlapon maradtak ő s a lét
farolt a Żuk, ma terhe földi láng -

Arkangyal

azt hiszed, ismersz, és ismerlek,
régen nem látszom már istennek,
s rég nem is látsz már a jövőnek,
csak egy olykor hazajövőnek.
hiszed, hogy élsz, vagy hogy éltetlek,
óvtak is többen, mert féltettek,
Back to Top