Kihordanám

IX. szonett
kihordanám, akár leányanyák,
a szenvedély finom gyalázatát -
csavart szavak s a szemhunyott hibák -
a semmiségbe szülve magzatát.
hozott anyagba túr a lányszabó,

Kihordanám

IV. szonett
repeszti fény a postaház falát,
szakadt tövébe pásztoróra hív,
viaszba fúlt sziréni bájdalát
siratja újra hős hajós, a szív.
elült a lámpafény, a téglazaj,

Még nem

számok peregtek a sátán kezéből,
s hulltak a porba, mint lepkehalál,
bingó - nyögtem fel a hűvös kegyétől -
én nem éltem még, s épp énrám talál?
mint olajfolt úszott telihold vére
a tó felszínén, mit került madár,
Back to Top