Címke: megzenésített

További hanganyag linkek a főoldalról érhetőek el.

William Shakespeare – 87. szonett

vers / versciklus

Adieu, te drága – túlon is talán -,
tudod te jól, magad ma mennyit érsz,
a mentelem-levél becsed falán
feléd kötelmeim lezárni kész.
Kegyed csupán, könyör mi gazdagít;
Továbbra tartsalak? veszett okom,
az érdemem hiánya józanít,
ma birtokolni nincs tovább jogom.
Alábecsülted-é magad, vagy épp
az én helyemre járna jobb, a más;
Jövőd kezére visszaszáll eképp,
mi díjazott, de adni volt hibás.
   Király valék, palást az álmodón,
   de hajnalán üres faszék a trón.

William Shakespeare – Sonnet LXXXVII

William Shakespeare – 138. szonett

vers / versciklus

Ha nem titok, mi fél-titok: hazudj,
csalárd a szív, de hófehér a szó –
ne is reméld, bedőlök én, nem úgy! –
naiv gyereknek (azt hiszed) való.
De ifjunak ha vélsz, e jó fiú –
s te jól tudod, mi fél-titok: korom –
elismeré ha így hazudsz, hiú;
igaz tapodva második fokon.
De mért ne valld be, nyújtva kis vigaszt,
s magam miért nem azt, na hány vagyok;
Ne tudj, szeress: bizalmad ád igazt –
s koros-szeretve titkolózhatok.
   Te hízelegsz, dicsérsz, s magam viszont,
   ez ágyba-főbe tartja jó viszonyt.

Utószó a fordítótól

A zárlatán ha látsz betűhib-át,
idézd eléd e csalfa kis cicát.

William Shakespeare – Sonnet CXXXVIII

William Shakespeare – 23. szonett

vers / versciklus

Akár a gyenge, zöldfülű szinész,
kit átkarolt a félsz, a lámpaláz,
vagy épp a dúvad, oly kitörni kész,
de lángharag, mi fojt, s mi több, aláz;
Eképp feléd a vallomás teher,
ki nem talál fogam között a bók,
szivem repes, le mégis ő teper,
s megálmodott igék ma lázadók.
Te légy orátorom, leírt szavam,
a fecske, szív futára, hírnöke,
esengj te válaszért, ha hasztalan
ma nyelv: beszéd halála, sírköve.
    Te lásd mit én s a csend szerelme írt,
    s a szem, ki hall, szerelme szóra bírt.

William Shakespeare – Sonnet XXIII

William Shakespeare – 98. szonett

vers / versciklus

Hiányodat hogy ontja április,
ha cifra-tarka díszeket kötött;
Ma ifju szívre kelt’ne bárkit is –
Szaturnusz is bohém s kiöltözött.
Hiába hív – vidám, s nem is dala,
madárkafütty se szín a lelkemen,
mit ér a flóra édes illata,
gyümölcsüket sosem szemezhetem.
Ma nincs dicsem, mi nem feléd vezet,
virágszirom cinóberére sem,
akármiben, mi kedves élvezet,
hasonlatod, te mintakép, lelem.
        Te távol, és a tél lep el belül,
        e délibáb ha vén ölembe ül.

William Shakespeare – Sonnet XCVIII

az angol rímeket követve egy szabadabb, modern és játékos értelmezésben

Ez április hiú vörös hering.
Te messze, ő meg áltat emberin,
szavára szving felel, s a képe smink –
ma lám Szaturn is édi nektarin.
De funky-jazz ugyan mi végre kell,
a tőke gyér, kacsán nem ér’ aszú,
csicsás dizőz ez önjelölt modell,
üres kosár, ha fában ott a szú.
Elém hazudna még ezernyi bájt
negédesen, de maximum besóz,
hamis diéta mind, mi ínybe vájt,
az egy valódi íz Te vagy, glükóz.
        Tavasznyi tél – hiányod ily fekély,
        Te gondolat-cirógatott tökély.

Back to Top