Figyeld amott az utca színpadát:
a nő letette kisfiát, s rohan
szökött kakas nyomán, a szárnyasát
nyakon ragadni, zárni biztosan.
A sarja egyre sír, s mögötte jár,
a karba mászna, kéri rejtekét, …
Utálj csak... ám ha úgy, utálj te most.
Ma Sors barátod is keresztbe tett,
s ha térdre kényszerítsz, kezed ne mosd,
ne várd ki míg Világ velem betelt.
Ne adj esélyt, se szikra kis reményt,
ne veszd időm ha majdan ölni vágysz - …
Az üdvömért okold a Sors kezét,
hogy életút koszos porába lep,
s a tetteimre nyomja bélyegét -
közönyt szülő, lenéz a közszerep.
E szakma süt nevemre billogot,
s az est szivárog úgy belém, akár …
Se félelem, se nagyvilág - a Jós,
ki bölcs gyanánt tekint jövő felé -
szerelmemen nem úr; bukott adós
se lett, a végzet űrje sem nyelé.
Kiállta Hold az éjt s fogyatkozást,
a vészmadárhad önszavára hág, …
Rabod vagyok, ki' dolga semmi más,
csak egyre várni, lesni vágyadat,
magamra nincs időm - se megbizás,
mi ritkaság, a kénykegyed ha ad.
Habár körötted óra körbe jár,
panaszkodást a végtelen se szít, …
Koros nekem sosem leszel, csak az,
kihez tekintetem kötött a'nap,
aként maradsz te szép. Letűnt tavasz
bozótsörénye harmadíz hajat
veszít, a parfümédes április
hamar kiég - a harmadik nyarán, …
Talán a szél-dagaszta büszke verse -
mi vízre szállt a drága díjadért -
miért a gondolat parányi teste
a méhe-sírba halva elvetélt.
Netán mi eltiport, a démonok
s a szellemek tanítta szelleme? …
Idő, garázda, törj le karmokat,
Titán király, zabáld a gyermeked,
szakíts ki tigris-éke szemfogat,
sodorja Tűzmadár-hamut szeled.
Tiéd a rom s a fonnyadó virág,
tegyél mit épp akarsz amerre mész, …
A csalfaságod egy napon, ma már
javam, s szivem ha dúlt, nyelem szavát.
Alázkodom, bevallom én - habár
acél valék, ma nem leszek galád.
S ha úgy zilált ma fel gyalázatom,
miként tiéd a'nap, pokol-megélt, …
A hajdanán hivalkodó korok
ma csúf oromzatát figyeltem én,
hogy érceit falá mohó torok,
s a büszke tornya térdepelt elém.
Midőn a tenger ostromol s legyűr,
a szirtre tűzi zászlaját az ár, …
Minek tagadni, látta görbe út
bohócruhám, az ár alatt kinált
erényt, eszem belezve élt borút,
s a láng szülötte régi új hibát.
De hidd, ha gőgös, ódzkodó felem
ma színigaz szemébe nézni hagy, …
Az oldal cookie-kat használ, hogy informálódhassunk honnét látogatnak hozzánk. Személyes információt nem gyűjtünk, nem tárolunk. Kérem, az elfogadom gombbal adja beleegyezését.
Technikai részletek a menüből elérhetőek.
Cookie Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
