E női arc, Világ mit alkotott,
az ark-szerelmem, ámde úr e nő,
szelíd galamb, de mégsem ingatott
divat szelén; se csalfa, mímelő.
Ha rám tekint – s a szem se forgatott –
aranyba von, s uralkodik szinen:
kitűnik ő; körötte megkapott
a női lélek és a férfiszem.
Szülő Világ a lényed adta – nőt –
de hölgyszerelme visszaforditott;
A ráadás, mi boldogítta Őt,
nekem mit érne? Hűvösen hagyott.
Mivel Világ kiszúrt-a nőknek ék,
elég a lelke – többit ők vigyék.
William Shakespeare – Sonnet XX
Az ágyasom szemén nem ég a Nap,
az ajkain csekély korall-tökély,
a keble: hó helyett poros falak,
s aranyhuzalt se bír: hajában éj.
Ha rózsa: láttam én damaszkuszit,
de egy se dísze, arcszinét adó;
a parfüm éde vágyakat feszít,
de nem lehelletéböl áradó.
A hangja tán, amit szerethetek,
belátva: mégse szép zenék s dalok;
Vajon miként lebegnek istenek,
a kedvesem ha jár: csupán gyalog.
De esküszöm, hogy ő különleges,
csakúgy, akár sok elhazudt leges…
William Shakespeare – Sonnet CXXX
I
fregattom alatt Néva folydogál,
vessz, fiam, itt én látok jövőt,
hát gyűlöljön csak engem sok bojár,
nyugat felé utat s úttörőt,
Trockijgrádban lesz a parlament.
Robes
nyakad felett pálcát török, Danton,
légy hát mártír, s döglök majdan én,
Germinal a fagyos Szajna parton,
pengevillanás-rivaldafény,
golyó csak, mi nem agyamra ment.
Simon
háromszor törölted le a csókot,
tagadlak, míg hajnalt hí madár,
egy volt köztünk, ő csak, aki csókolt,
övé lett a hálátlan halál,
s két latorral te mulatsz ma fent.
III. szonett
lerázza mind a földi hajcihőt
a csorba test egy üstbe-főtt napon,
a vén kaszás arany balettcipőt
lecsókol, old ki véres ujjakon.
de jól figyelj, maholnap itt a hír,
miként akárki lelke menthető –
a búcsucédulád, no nem papír –
a fej zseléje diszkre menthető.
maradna lelked éppen az, mi volt,
de könnyedebb a nullatestüség,
a Fellegekbe szálla mind a folt,
s egy álmaként vigyáz a készülék.
szemünk, mi alva ily csudába lát –
repeszti fény a postaház falát.
2020, április 13-22.
anyádról írtál már,
mindenki sírt,
apádtól idézted
sonkát s a zsírt,
persze, van példakép,
közhely, mi fáj,
hazád is fond belé,
az lesz király.
dinnyehéj fakultás,
szent április,
költészet napja van –
rentábilis?
lépj át egy századot,
s rímnácikat,
megmondta jó görög:
írj másikat!
egy, két, há’, négy, öt,
egyszerű ez a haj-Q –
jaj, nem fog kifér..
II.
a képzeletemben
oly gyakorta följön
az utolsó ember
ki meghal a Földön
egy faj, mely imbolygó,
s élt egyetlen okkal:
hadd játsszon a bolygó
a műanyagokkal
George Carlin eredeti ötlete nyomán
percem, mit elhagyok
mind tétovább
gombnak zsebet szabok –
hová tovább?
gyűrött a köldököm
árnyam sötét
hokedlid föllököm
farban sörét
ballaszt az álmodás
múlt a béklyó
csúszós az áldomás –
ennyi még jó
áldva pár félvakot
várnánk csudát –
főnixnek vén vagyok
nincs egy gyufád?
PS
holnapra itt vagyok
s biztos bujább
hajtom a ménest
porzik a puszta
rottyan a bogrács
lan-nyema-guszta
szentül a papsajt
trump a trappista
sohasem voltam
bonapartista
borzas az isten
kóca dióda
névjegyem át í-
rom ma griot-ra
töltöm az élest
abrakadabra
fűzd a babérom
mind baobabra
góly-a-nya fészkelt
hinta palánkra
zöldül az élet
hajt a palánta
egy a fiam csak
s már ah’o képest
ültetek inkább
négyezer évest
hogyha megérek
harmadik öltőt
nem veszek én fel
ósdi felöltőt
s batteriám ha
veszti a töltőt
ős-fa-gyökérnek
hintsed a költőt
s majd
hajtom a ménest
várva babámat
s csókol az ördög
vagy ki a bánat
Jesús egyszerű ember volt.
szó nélkül tett mindent,
mit apja rábízott.
napestig dolgozott
egy sólepárlóban,
s járt a sziporkázó tükör-felszínen.
egyszer egy bivaly-nagy sziklát bíztak rá,
hogy görgesse már odébb –
három napig küzdött,
de megbirkózott vele.
kacajokkal teli estéken,
mikor a tenger felől fordult,
s hűst hozott a szél,
bűvészmutatványokkal
szórakoztatta az ivóban az ámuló csapatot.
vizet kért a kocsmárostól,
ám hogy, hogy nem,
az egyszer csak bornak tetszett rézkupájában –
mire persze a kocsmáros
még két bronz pénzt követelt rajta.
születésnapja minden évben
eseményszámba ment a városkában,
de ha névnapjáról kérdezték,
csak vakarta a fejét.
pedig itt lent Mexicoban
oly sok más férfi viselte e nevet.
majd utána kérdez, mondta.
minap kezébe akadt
a National Enquirer egy gyűrött példánya
három fura hírrel a címlapon.
lám, egy druszáját –
állítólag –
Palesztinában látták nemrég,
alig puskalövésnyire
egy ellenőrző ponttól.
a homoklepte országút szélén stoppolt –
de nem vette fel senki.
a lapon lentebb
egy gyanús szenzáció.
Szíriában
teve bújt át egy tű fokán – ?
majd a harmadik,
Párizsban valami új tetőt építenek
sok sok pénzen
gazdag emberek – !
egyet se féljetek –
gondolta szelíd mosollyal Jesús –
ha minden kötél szakad,
az én országom azért biztosan befogad benneteket.
tojásdivatok jöttek, mentek
de a reggeli maradt
az ami
melegvérű húga régen pályaudvar
lágytestű kisöccse valami kornél
de a reggeli, kérem
az gerinces
s én hármuk közül mégis
melyikhez vagyok a
leghűtlenebb
lakásunkban
hónapok óta él
egy szülinapos lufi.
fiamé volt
megörököltük
hozzánk nőtt.
nem volt szívünk levágni.
meg védett faj is
ha belegondolsz
egy napon minden hélium elillan majd a Föld légköréből
a semmibe.
ahogy a lakásban cirkulál a levegő
a lufi
jön
megy
néha a tévé előtt lógatja
másnap a zuhanyzóból kell kihessegetnem
ma reggel meg a gardróbban garázdálkodott.
amíg élt a hullámos papagájunk
ő volt a családban
második helyen
a #kalandvágy topik alatt
most meg a lufi.
ha ez így megy
rövidesen örökbe fogadhatjuk
és mehetünk
neki is útlevelet csináltatni.
az útlevélfotó még hagyján
de mivel kínai
most elbizonytalanodtam
a Happy akkor neki is a
családneve?
hozzánk tartozik
kétségtelen.
kiegyensúlyozottan lebeg
színes légvárak és apróbb súlyok között.
ja
neki könnyű
ám egy kiegyensúlyozott tollforgatóval
mire megy
a világ?
