Címke: irónia

Nem szűnni

vers / versciklus
I.
Nagyot szusszan dombtetőn a görög -
ma az átok-ülte táj is kegyes -
midőn a szikla völgy felé görög,
s ő a zsákjában borotvát keres.
Halandók csupán kövemről tudnak,
…

Az idő utolsó estéje

vers
Kandallójában tűz réges-rég nem égett,
lábán érzi, milyen messze ballagott,
nem hitte, hogy mind ily dermedten ér véget,
és kihunyni lát majd oly sok csillagot.
Tűnő asztalánál szenvtelenül mereng,
feje fölött oszlik már a boltozat,
…

A költő

vers
Hentes ácsorog boltja előtt, támasztja a falat.
Két-bés grafit mint hetyke sólyom ül füle mögött.
Tessék, urak, amíg csak tart! - szinte kafkai alak,
s a bádog cégér ritmusra nyekken feje fölött.
Sercen a penge, aztán ropogva göngyöl a papír.
Lüktet a kézmeleg élet, s a mérlegre löttyen.
…

Még inkább

vers
Hány ezer év, míg New York elsüllyed,
s ha átaludnám, majd ki ébreszt fel -
vanília égbolt, Hamlet nézi -
álomsatuból, mondd, ki ereszt el?
Atlantisz jegébe fagyott istent
zavart fel a sok ostoba kakas,
…

Szem

próza
Jobb szemem kissé
homályos
újabban,
s így nem csoda,
hogy egyes dolgok
elejtik értelmüket.
…

Az idő

vers / versciklus
I.
Az Idő olyan, mint hélium, mit a Nap
izzad keservesen - bennünk lágy töltelék,
megannyi léggömbként fölfelé lebegnénk.
Kakasszó pumpálja, éjjel aztán kilap… ,
s kopott, horpadt tartályban mind együtt feszül.
…
Back to Top