Mit ittam én? Sziréni könnyeket?
Fejet cserélt a félelem s remény –
a lombik-átka-bája főzetek
miatt bukott a győzelem, delén?
Szivem’ sarazva förtelem gyötör,
s ha hittem: áldatott, hibám aláz;
hol égi szféra volt: a mély gödör –
szemem taszítja őrületbe láz.
Belátom én: a jón a rossz javít,
s tüzén a tisztulás, mi gazdagabb,
ki romba dőlt szerelmet újra szít,
jutalma szebb, erősb, hatalmasabb.
Ha feddve bár, nyerem nyugalmamat.
A szenvedés: kamat fölé kamat.
William Shakespeare – Sonnet CXIX