Igaz szivek, ha áldja nász: ne légy
a gáncs; Szerelmet ím nevezd nevén:
nem oly, mi, vágy ha változik, felég,
vagy elhajolna csábitó hevén.
Nem! Ő szilárd; az égre írva állja
vihart, ha óvja rendületlenül
hajót, ki sorsveszett bolyong. Mi’ drága,
s csupán szögíve mérhető felül.
Időnek ellenáll e tűzvarázs –
a rózsa-pírt lemetszi mind pedig –
de nem bolondja, nincs megalkuvás,
kitart egész a végitéletig.
Nem írtam én, ha ez hazug lehet,
sem élt eképp, ki hűn szerethetett.
William Shakespeare – Sonet CXVI