kortárs vers blog - Mező Kornél - örökkévalóság versek

William Shakespeare – 104. szonett

Koros nekem sosem leszel, csak az,
kihez tekintetem kötött a'nap,
aként maradsz te szép. Letűnt tavasz
bozótsörénye harmadíz hajat
veszít, a parfümédes április
hamar kiég - a harmadik nyarán,
…

William Shakespeare – 106. szonett

vers / versciklus

Letűnt korok tanúi, krónikák,
idéznek oly világi-égi lényt,
a himnuszokbazengte vers-imák
e szép előkelőre vetve fényt.
Midőn herold kikürtölé a kéz,
ajak, szemek dicsét s a jó okot,
…

William Shakespeare – 55. szonett

vers / versciklus

Se díszkövek se szobrok éke már
nem éli túl e versbe zárt erőt;
a lényed itt ma tündököl, s akár
legyűr időt - követ beszennyezőt.
Szobor ledől, viszály taszít dühén
a harcba: nincs, mi kő kövön marad;
…

William Shakespeare – 116. szonett

vers / versciklus

Igaz szivek, ha áldja nász: ne légy
a gáncs; Szerelmet ím nevezd nevén:
nem oly, mi, vágy ha változik, felég,
vagy elhajolna csábitó hevén.
Nem! Ő szilárd; az égre írva állja
vihart, ha óvja rendületlenül
…