俳句

csúcs éles köve
völgy tenyerébe simul –
rügyek fakadnak


Hol vagy

I.
Ahogy a kályhádban duruzsol a tűz,
úgy vagy te is
egyszerre
kint és bent.
Melegíted az emberiség vas falát

Bika

Bágyadt, ébredt életközép
Bikaviadalt vágy a nép,
Bronz ék zöldell hamis tavaszt
Bika ritkán nyújt be panaszt
Bizalom csúszik meg epén
Bika áll porond közepén

Lefelé

mélyszürke kútgyűrűk ölelnek sebesen,
hol reszkető újholdak törnek százfelé,
pára penészt dajkál (négy-öt fok kedvesen)
oly rideg altató, a kar vacog belé.
metróállomások színes filmje pereg,
a fáradt olaj langyos szele émelyít –

Séta

1+2+3+4+5+6+… = -1/12
Szótlanul baktat melletted.
Egy vadgesztenyét rúg eléd, s az koppan az úton pattogva -
titkos kódján jelez feléd.
Félszavakból érthetnéd őt, véledkorú vándor, földid.
Szívós, bár emelkedőknél mind többször dől rád, hogy fölvidd.

Parton

Sóhajom halandók egy-varázsigéje,
gondom elcsendesül, nyugalmam itt terem,
Láthatatlan kezek tompa arcmasszázsa:
almabor pezseg, és megcsap, mint jégverem.
Nyári est áll mögém, hűsen, mozzanatlan -
lopakodva dől rám e félszáraz márvány -

Hová lett a tavasz

I.
Mennél - bilincs sem köt. Másért vagy teérted?
Hová lett a tavasz? - eltöprengsz, nem érted.
Tudás, mint zeneszó, zeneszó, mint élet,
könny írta fűzfaág tiszta érintésed.
Élet, mint pillanat, elröppen, szétszalad -
Back to Top