Visszatérés

naptárlap a szélben a porba söpörve,
s én kergetem egyre csak azt a lapot,
hadd markolom újra, szivem ne gyötörje
napunk, mi a többit a szélbe törölte.
bár gyűrt, s szine sárga, miénk az örökre,
s míg elkapom, esnek a többi lapok,

Rám tekerve

bokámra tekerve hazudta igaznak
a kis szoba szűk öle szürkületét,
de ablaka nyílik a cella-falaknak,
ha éled a Földnek a görbületét.
eszemre tekerve hazudta igaznak
idő, hogy az útja csak egyfele jár,

Igazán

ágra bogár, ha kopár, nem száll,
föld hasa láva - naná, lekvár? -
kéreti ám retinám egy lány,
szívet e szél lebeszél, menj már!
ihletadó metafórám bár
gyom, mit agyad kitagad látván,

Vegas

Stripen lilás-szőke szárnyvesztett angyalok,
száz új vágy zamata húzza ingemet,
maori bőrdíszmű, tetkókon agyalok,
szökőkút balettje ostromol eget.
jéghideg a Bud light, ára bár megingat,
Rézmezők lovagja ablakon beles,

Május 32

Zugába dobta borkabátját az alkony,
családka csendült rám, szép, szende kis legény,
Arany s Petőfi köszönt egyazon arcon,
elhullik városzaj s csosszanó járdafény.
Harminckét év ért körbe éppen e helyen,
ők vártak rám a torony beton szegletén,

УЛЬЯ

Júlia
ha tudod, meddig élsz, élet-e?
ha nem vár szerelem, vége-e?
a pokolra vágnám-e utam,
ha vágyam már mindörök zuhan?
dalolj, kis kócos Hamupipő!

Szabadság

Rulett kerék az óralap,
és rajta én agyar-golyó,
pattogva szédül rám a nap -
a Styx mér' nem magyar folyó?
Szent Lenin bácsi, nézz le rám,
ma megint aranyat mosok,

Szín scene

A Taj Mahalt csíkosra festeném -
vízszintesen, hiszen nem rab ő -
és szállna Szindbád vitorlaselymén
ezeregy szeráj, éj s arab nő.
Kentem ezt meg azt a nagyvilágba,
vásznamon már színes tarkaság,

Nyolcadik

nyolcadik.
hétfő, de a második heti.
dél-hajnal.
jaj, fejem egy satuban sajog!
hasamra,
és akkor? maszek megteheti!

myAphrodite

Vágytam a lányát, égi talányát,
Uranosz sarja karomba talált,
temploma teste, a bája övezte,
márványcombú éji csodát.
Porlik a vérem, a forrást kérem,
állj, Héphaisztosz, a tűzre elég,

Európa

Ágyad ölel még, agg Európa. Ne féljem a népek
őrületét, hol lányhaja hervad bőröd alatt már
életanyámnak? Fékez-e bölcs, és nem csal-e kalmár?
Múlt sebe fáj-e, Phoenícia sarja, s emészt-e a vétek?
Horpad a tektonit, Ázsia kőfala mára a mátka.
Bírd ki, amíg én élek e Földön széfbe bezártan

Eszmélés

Anya, mondd, ők szeretnek bennünket?
Mit húztak körénk a hatalmasok?
Ne félj, ha az éles sötét rémiszt,
így tán nem jönnek be a farkasok.
Anya, de ugye szeretnek minket?
Jer karomba, hadd ölellek már!
Back to Top