Saint-Mar’-le-Bow harangja tízre várt –
ki szült, ki halt, ki mindet egy napon;
Idő a Globe konok ködében állt,
s a sár ölelte két tarot lapom.
A Nap, ha élt talán, fakult papír;
a tiszta vágy, az ék, az ifjuság –
nevét se tudni már – ki róla ír,
a lelke ég kegyeltje, cédruság;
s a Hold, az éj hazudta fény, a vég,
apálya kín, s a telte kinn keres –
a díszletek csupán, hol én valék
a szín, s a lelkemet hagyom: szeress.
Fanyar mosollyal egy lapot kivág
elém a Rosszbarát – s azon: Világ.
Igazad van: persze, hogy 154 darab maradt csak fenn tőle az utókornak, ha a drámáiba ágyazott szonetteket nem számoljuk. Ezt nekem kellett hát helyette megírni, a tiszteletére s ugyanakkor talán egy titkát is felfedve.