Ha nem titok, mi fél-titok: hazudj,
csalárd a szív, de hófehér a szó –
ne is reméld, bedőlök én, nem úgy! –
naív gyereknek (azt hiszed) való.
De ifjunak ha vélsz, e jó fiú –
s te jól tudod, mi fél-titok: korom –
elismeré ha így hazudsz, hiú;
igaz tapodva második fokon.
De mért ne valld be, nyújtva kis vigaszt,
s magam miért nem azt, na hány vagyok;
Ne tudj, szeress: bizalmad ád igazt –
s koros-szeretve titkolózhatok.
Te hízelegsz, dicsérsz, s magam viszont,
ez ágyba-főbe tartja jó viszonyt.
Utószó a fordítótól
A zárlatán ha látsz betűhib-át,
idézd eléd e csalfa kis cicát.
William Shakespeare – Sonnet CXXXVIII