俳句

napfény vág utat –
mélyebb, letisztultabb lett
az őszi erdő


Kontraszt

Barackot hoztam -
mondd csak, hogy látnod öröm,
hisz párnádra hűlt reggeli csók
mint kutyakorcs a hamvas kövön -
húst vess elé, ne cipót.
Barackot hoztam -

Kihordanám

mesterszonett
kihordanám a gyorsuló időt,
ezer rekeszbe gyűrve fél-szavát,
lerázza mind a földi hajcihőt,
repeszti fény a postaház falát.
kihordanám beteg szivek helyett

Kihordanám

XIV. szonett
szabad reménnyel ültetem helyét,
hol árny tolult a földre álnokul,
komor rögökbe döfve lágy ekét -
vihar felettük egyszer átvonul.
ha kő hasal vetett remény fölé,

Kihordanám

VII. szonett
az álmokat lyukas tetők felett
rekedten őrzi ósdi szélkerék,
ezüst lapátja rozsda már, repedt.
s az utcafront körötte? fals zenék:
a síküvegszem épület lenéz,

Kihordanám

IV. szonett
repeszti fény a postaház falát,
szakadt tövébe pásztoróra hív,
viaszba fúlt sziréni bájdalát
siratja újra hős hajós, a szív.
elült a lámpafény, a téglazaj,

Kihordanám

I. szonett
kihordanám a gyorsuló időt,
nyakamba kötve leng pilótasál -
ledönti körrekordjait, kilőtt,
az óra cézium-babért kaszál.
a kozmosz éle új ugarba vág,

Hétrét

minden ember hétrét világ,
cifra álom, foltnyi vér,
légypapírból hajtott virág,
közkút, amely bort igér.
proteinbe göngyölt emlék,
újévre maradt hiba,
Back to Top