Mező Kornél
kortárs vers és próza blog

Május 32

Zugába dobta borkabátját az alkony,
családka csendült rám, szép, szende kis legény,
Arany s Petőfi köszönt egyazon arcon,
elhullik városzaj s csosszanó járdafény.

Harminckét év ért körbe éppen e helyen,
visszavártak torony beton szegletén
ölükbe ülök, s fényképbe hajtom fejem –
Nagyvárad, hát hogy is hívnák másképp, e tér.

Hérakleitosz itt sosem sétált körbe –
még hogy kétszer nem? Hopp, átlépjük, hát rémes!
Hé, nemecsek, ráérsz? Meghívlak egy sörre.
Ja, csata lesz holnap? Akkor csak egy krémes?

Jó hónap diétát feledtet korty heve,
kacaj, remény, új medvebőrre áldomás,
hajnali repülőn, hogy ne légyen leve
túlsúly – dúl a múzsa, s félálom-látomás.

A ráncaim közt megbúvó ifjúságot
néhanap gyengéden simítja ki egy kéz.
Nem lettem tenger-ész, de láttam világot,
orvos se lettem, csak egy bohó szózenész.

Jelen asztalán “Foglalt” tábla, sarokból
vad léda-csinszkák illata perdül körém –
itt még a cigifüst is szebb a csajoktól –
kint kövér gáncsurak löknek utca kövén.

Te, sors, én véled kockát vetek – s szerencse
ha szembeköp, még tán birokra is megyek!
Hogy múltban s jövőben várjak én jelenre?
Na, csússz odébb, szoríts csak melletted helyet!


Copyright 2014-2019

következő ajánlat
vagy
vissza a főoldalra