kortárs vers blog - Mező Kornél

William Shakespeare – 44. szonett

Ha képzeletböl állna mind e test,
s az alkotója lenne tűz, a lég,
nem ülne rá teher, se volna rest;
feléd szabad' repítené az ég,
ha messzeségbe vittek is szelek,
nem áll elébe gát, a tér s idő,
…

William Shakespeare – 50. szonett

vers / versciklus

Nehéz az út ma, lenne vége már,
a búcsu jött velem, mi összetör;
nem izgató a cél, hiába vár,
hanem mi' messze tőled, az gyötör.
A hátasom vivé a terhemet,
a dupla súlyt, s alatta vánszorog,
…

William Shakespeare – 27. szonett

vers / versciklus

A testem elcsigázva, ágyba lök,
s ha sóhajom kisérve elterül,
le mégsem áll a szín, az út örök:
amíg henyél, a gondolat repül
feléd; e messzi, átmenő helyen,
zarándokútra hajt a buzgalom,
…

William Shakespeare – 98. szonett

vers / versciklus

Hiányodat hogy ontja április,
ha cifra-tarka díszeket kötött;
Ma ifju szívre kelt'ne bárkit is -
a zord Szaturnusz úgy örömködött.
Hiába hív - vidám, s nem is dala,
madárkafütty se szín a lelkemen,
…