Shakespeare 155. szonett

Saint-Mar'-le-Bow harangja tízre várt -
ki szült, ki halt, ki mindet egy napon;
Idő a Globe konok ködében állt,
s a sár ölelte két tarot lapom.
A Nap, ha élt talán, fakult papír;
a tiszta vágy, az ék, az ifjuság -

AI-jaj

világolj körtészet
        Felhő szüld tajtékod
        habjából hajlékot
        felgöngyölt szürkeség
        tenzúrád büszke ég
mint bambusz felizzon

Kihordanám

XIII. szonett
kihordalak, te lomtömött se-lét,
füleljetek fel, Augeíaszok,
kopott e Föld, vigyázva lopd zsebét,
lefesteném - s ne hidd, a díja sok.
paletta-vágy vezetne, s élne fád,
Back to Top