William Shakespeare – 27. szonett
A testem elcsigázva, ágyba lök,
s ha sóhajom kisérve elterül,
le mégsem áll a szín, az út örök:
amíg henyél, a gondolat repül
feléd; e messzi, átmenő helyen,
zarándokútra hajt a buzgalom,
…
s ha sóhajom kisérve elterül,
le mégsem áll a szín, az út örök:
amíg henyél, a gondolat repül
feléd; e messzi, átmenő helyen,
zarándokútra hajt a buzgalom,
…
