bitekbe morzsolva mind
mit kül- s belvilág
játszott velem
földnek feszül
mint a
templomkertben didergő
ázott
szelíd villám –
életem igazára tüsszent
ingzsebnyi tera-báj
piros|kék-mezők
mágnesporába hempereg
digi-urnámra Faraday köpenyt vetek
méla ünnepély –
félévente hamvadok bele
egy ezüstdollár csak
mit őriz még kezem
*
neuron-rugókon
flipper-golyó pattan
hang(ulat)-buborékok alatt
néma színekben vibrál
a 25 centes
analóg öntudat
dopaminra megy a játék
bár titokban mindannyian
új életet remélünk –
hacsak ez
már nem az
ha hibázok
olcsó a kifogás
a négyből két dimenzió cinkelt
vagy tán
csak én nem vagyok elég jó
*
délnyugati domboldalon
maroknyi ételhordóban viszem
éjfelhő-agyamnak
a házi kosztot
tenyeremben még
a jóleső
hűvös érintés
de kire bízzam majd
a soha fel nem váltott
ezüstdolláromat?