küldtelek félve
önzőn remélve
elröppent mátka
jó húsz év átka
a mindenáron
parazsát járom
véremben kél még
perce a kétség
csendje rám horpad
élve már holtad
vajon ma hol vagy
s van-e ki elhagy?
viselted ingem
szerettél engem
ölembe loptad
élted és holtad
arcomra fontad
belém csókoltad
rám lakatoltad
sziklád rátoltad
keresztként hordtad
s én
téptem rólad
szent formám fájón 🙁
Sent from my iPhone