belém írtad, ami savanyú
a kovászos uborka harsogását
a cukorka éles-rücskös hízelgését
a friss aszfaltba tévedt cipő szagát
izzadt titkod vonzó-taszító dilemmáját
a szódás ballonban feszülő 9 voltos elemeket
beléd írtam, ami savanyú
az élet árnyékos oldalát
belém írtad, ami sós
a Halál-völgy meztelen mélységét
a nyugtalan óceán végtelen görbületét
új kalászra várni Karthago szántóföldjein
a nemtörődöm jéghegyekre száradt tajtékcseppeket
beléd írtam, ami sós
az önbecsülés szikes göröngyeit
belém írtad, ami keserű
a gyógyszerfiókban lekvárról álmodó tablettát
a vissza nem térő múlt és az örök illúziójának harcát
egy pohárka kísérőt a véremben ingázó vodka-malária mellé
beléd írtam, ami keserű
a kéretlen igazságot
belém írtad, ami csípős
a mexikói tivornyák magányát
a vöröshagyma haláltusáját és a fokhagyma önérzetét
beléd írtam, ami csípős
a novemberek keddjein inged alá lopakodó hajnalt
belém írtad, ami édes
a süteményillattal teleaggatott decemberi falakat
beléd írtam, ami édes
egy kócos kisfiú takaró alól kidugott meleg lábát
egymásba írtuk, ami ízes s ami íztelen
én már azt hiszem, úgysem érzem az ízeket
te meg szerintem nem is akarod