mélyszürke kútgyűrűk ölelnek sebesen, hol reszkető újholdak törnek százfelé, pára penészt dajkál (négy-öt fok kedvesen) oly rideg altató, a kar vacog belé.
metróállomások színes filmje pereg, a fáradt olaj langyos szele émelyít – olvasó az élet, fogynak napok, hetek, itt tengerek, ott aknák nyelik gyöngyeit.
suhanó lánchinta húz sikolyt a körbe, a sötétbe feledt egy izzadt délután – majális hajába vasszemeit köpte, mint dinnyemagok szerte kocsma udvarán.
őszi pótvetésként terülsz szét világban, itt sóhajok, ott viccek, fű- és lőszerek, fogaid között kés, maholnap virág van, az ritka, ha egy tűzből mentett műremek.
isten szólít – érted még fiat is cserél, s te őérte egy gyertyát, vagy csak olajat – idő veremében eddig véle estél, most emelsz-e már végre rá is poharat?
integritás feszeng kopott lakkcipőben, a sátrad előtt béle eső is esett, cipőfűző gáncsol, rohannál cipőtlen, ám gyorsulásnak álma rég ködbe veszett.
relatív világban rejtőzik a vigasz, s ez nem csak holmi vörös agitáció, testtelen számoknak vallomása igaz, mert ők tudják, hogy nincsen gravitáció.
élet súlya az, mi görbíti az utad, a bölcsők talpát, kiflid s koporsószeged, folyton zuhanásban szemed egyre kutat egy pár stabilabb pontot, s tán csak kék eget.
mozgólépcsőn te is elestél először – a fejben gyorsabb órát vaj ki értené? – nincs kivétel, semmit sem kezdhetsz elölről, hullsz csak napról napra – lassabb idő felé.
Szótlanul baktat melletted. Egy vadgesztenyét rúg eléd, s az koppan az úton pattogva – titkos kódján jelez feléd.
Félszavakból érthetnéd őt, véledkorú vándor, földid. Szívós, bár emelkedőknél mind többször dől rád, hogy fölvidd. Néha már előreenged: Legyél csak bátor nagyfiú! Vezesd az úton – mit ő lát, te nem – rád hagyja, nem hiú.
Keresztút jön, s jön gyakorta, szemedbe néz: Fej vagy írás? Janus-pénz repül. Mi jön most? Csendes napok? Új kihívás?
Vajon hol jár amíg alszol – sosem sikerült meglesned. Veled marad? – kíváncsi vagy, s mikor ébredsz, ül melletted.
Nélküle, mondd, mi lesz veled? Meddig az Időtlen Örök? Volt vagy Jön öröke hosszabb? Fejed mért csak Jönön töröd?
Szemfényvesztés, illúzió. Ki mának él, tán az okos! Logika hűvös rendszere roppan milliomod fokos fekete lyukak peremén. Kút vibráló tündökképe csal jövőt eléd. Délibáb, tömegvonzás mozigépe.
Adj össze egész számokat mérhetetlen mennyiségben: egy, két, há`, négy és így tovább… ám összeset mindenképpen. Az összeg, hinnéd, végtelen? Ámítja, becsapja szemed. A rafinált bűvész, csalfa mágus hátad mögött nevet:
Tucatja mínusz egyet ad – éhségbe habzsolt lakoma.
Átlátsz már rajta?
Időtlen Örök a tegnap lábnyoma.
Vállon paskol sétatársad, s a gesztenyét odébb rúgja – sörösdoboz pattan távol, s zendül galaxisok húrja.
Jobb szemem kissé
homályos
újabban,
s így nem csoda,
hogy egyes dolgok
elejtik értelmüket.
A dolgok mintha
kisebbek
is lennének,
ha a balt letakarom.
Most akkor
melyiknek higgyek?
Hogy tudná az agyam
ebből összerakni az
állítólag
háromdimenziós képet?
Mintha
a jobbon keresztül
foltosabb
is lenne a világ.
Olyan, mint amikor
a húsvéti ablakmosás előtt
az üvegen át csodálom
a természet éledését,
de
még rajta van
a téli hópiszok,
az enyhén szakadt szúnyogháló –
aminek színére már nincs is találó szó –
az ujjal elmaszatolt légy,
a sarokban ülő buddhista pók –
akitől még egy büdös szót sem hallottam eddig –
alul meg a csak nemrég elpusztult,
szeptember óta kitartó
katicabogár.
Néha
egy fekete, absztrakt forma
úszik át a képen,
laza nemtörődömséggel bóklászik,
fittyet hány a gravitációra,
s eltakar egy-két virágot a réten.
A torzításról nem is beszélve!
Egyenes vonalak
egyszer csak
görbültnek látszanak.
Mintha az autóút széle
fel lenne púposodva,
és ez a púp
szalad
jobbra az autó előtt,
pont olyan gyorsan,
ahogy vezetek –
egy személyes fekvőrendőr,
amit szerencsére
sosem érek el.
Bosszantó, nem mondom,
de meg lehet szokni.
Ha eddig tudtam vele élni,
eztán is tudok, nem?
Végtére is
a balon
élesnek látszanak a dolgok.
Az nem foltos,
nem torzít,
és nem bóklászik benne
alattomos, fekete paca sem.
A balon
rendben vannak a dolgok.
Azért a jövő héten,
vagy az utána levőn feltétlenül –
mert ugye, minek is ezt halogatni –
elmegyek szemorvoshoz
a jobb szememmel.
Később,
ahogy körém dőlt a bőrfotel,
a frissen mosott illatú,
langyos szombat délutánon,
és a rádióból
a nagyvilág hírei furakodtak be
kéretlenül s türelmetlenül
a fülembe,
rádöbbentem,
hogy talán mégis
a bal szememben lesz a hiba.
Az oldal cookie-kat használ, hogy informálódhassunk honnét látogatnak hozzánk. Személyes információt nem gyűjtünk, nem tárolunk. Kérem, az elfogadom gombbal adja beleegyezését.
Technikai részletek a menüből elérhetőek.
Cookie Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
