kortárs vers blog - Mező Kornél

William Shakespeare – 106. szonett

Letűnt korok tanúi, krónikák,
idéznek oly világi-égi lényt,
a himnuszokbazengte vers-imák
e szép előkelőre vetve fényt.
Midőn herold kikürtölé a kéz,
ajak, szemek dicsét s a jó okot,
…

William Shakespeare – 20. szonett

vers / versciklus

E női arc, Világ mit alkotott,
az ark-szerelmem, ámde úr e nő,
szelíd galamb, de mégsem ingatott
divat szelén; se csalfa, mímelő.
Ha rám tekint - s a szem se forgatott -
aranyba von, s uralkodik szinen:
…

William Shakespeare – 130. szonett

vers / versciklus

Az ágyasom szemén nem ég a Nap,
az ajkain csekély korall-tökély,
a keble: hó helyett poros falak,
s aranyhuzalt se bír: hajában éj.
Ha rózsa: láttam én damaszkuszit,
de egy se dísze, arcszinét adó;
…