mustrálgatom kopott családfa táblámat: pökhendi királynők után mért futok? szárnyas lovaim bár L de L szállnának, bástyákra fel én is csak gyalog jutok.
sorstársam királyát óvja pillantásom, sakkban van a mester, és kissé korán, leketyegő percek árnya az álláson, kibicek szerint már esélye sovány.
szimultánt játszik egy árnyalak mivélünk, bólogat és ellép, új partnert talál, pepita világban fürkésszük, mi végünk, s ránk se nézve ad majd mattot a halál.
Ahogy a kályhádban duruzsol a tűz, úgy vagy te is egyszerre kint és bent. Melegíted az emberiség vas falát pár évtizeden át, talán rajzolsz is rá pár graffitit, bár legtöbbször csak korommal a fekete falra. Hallgatod a legendákat kandallók lobbanó, Igéző ragyogásáról, téli erdők dalos tábortüzeiről, féktelen puszták rohanó, vad lángjairól. Tán hiszel a kéményben, vagy a salakos vödörben, bár valljuk be, e kettőben tüzet csak kevesen láttak. Elmélkedsz a kályha ajtaján át fel-feltűnő tartományról, ahol nem mindig barátságos a fogadtatás, de hiába csukódik az ajtó, örökkön ég benned a vágy a gyertya másik fele után. Új fába harapsz, hogy magad után azért maradjon valami – akármi. Esős napokon megkönnyezed mások füstjét. Parázsló késő éjek hívatlan, utolsó gondolatával rettensz: mi lesz, ha egy nap majd nem leszel – bent.
Látod, talán szerencse, hogy valójában mindig is kint voltál.
Kint és bent.
II.
Persze gondolhattam volna a hasadban levő hamburgerre is…
De fogadok, félreértenéd, maradjunk inkább a tűz mellett.
Hős Bukephálosz patája koppan Korinthosz antik külperemén, sörénye éjszín lángként lobban, kékszemü óriás, isteni mén. Vad heve sebző, fél, aki látja – tán csak egy árny ugrasztja nagyot, gyermeki kar lett ölelő hámja, s hát takará el előle Napot.
Ura szandálos talpa tapossa szikes út málló göröngyeit, fölénye partját kétely mossa, s perzseli szél lelke völgyeit. Pár filozófus mögötte baktat, fárad idősebb, fára hajol, társa talányban fejet vakargat, Hogyhogy az úr most nem lovagol?
Szandál csosszan a kútmély csendben, ég vörös alsó csíkja fakul, holdfény alkonyi színben lebben, látkép igézi s ejti rabul. Rezzen, felnéz kábulatából, tógáját bélepte a por, domb tetején már épül a tábor, lángol a tűz, és csordul a bor.
Fülöp halálát súgja a szellő, seregek vértjén csattan a kar, ledöfte ármány, ki most az Első? Nagynak, okosnak lenni hamar! Gondolat örvény egyre kavarja, fegyverzajban szó odavész, jósnők fátyla csak összezavarta – hogyan is mondta ma Diógenész?
Kivert kutyákkal a porban láttam, faragott márványkőre vizelt, sütötte hátam a Nap – ha elálltam – arcomat az, mit nekem felelt. Hat szava nem sok, több volt nálam, s ő, aki rondít köztereket? Szétzülled nép, s nem lesz állam? Lámpával keres embereket?!
Nem kétlem már életem útját, Nagy Sándor vagy Diógenész, becsvágyam viszi döntés súlyát, telosra leltem, Arisztotelész. Égbe kiáltom, vége az éjnek, leigázlak, Föld, így akarom! Ne takard fényem, vágyaim élnek, ne takard tőlem már a Napom!
Szótlanul baktat melletted. Egy vadgesztenyét rúg eléd, s az koppan az úton pattogva – titkos kódján jelez feléd.
Félszavakból érthetnéd őt, véledkorú vándor, földid. Szívós, bár emelkedőknél mind többször dől rád, hogy fölvidd. Néha már előreenged: Legyél csak bátor nagyfiú! Vezesd az úton – mit ő lát, te nem – rád hagyja, nem hiú.
Keresztút jön, s jön gyakorta, szemedbe néz: Fej vagy írás? Janus-pénz repül. Mi jön most? Csendes napok? Új kihívás?
Vajon hol jár amíg alszol – sosem sikerült meglesned. Veled marad? – kíváncsi vagy, s mikor ébredsz, ül melletted.
Nélküle, mondd, mi lesz veled? Meddig az Időtlen Örök? Volt vagy Jön öröke hosszabb? Fejed mért csak Jönön töröd?
Szemfényvesztés, illúzió. Ki mának él, tán az okos! Logika hűvös rendszere roppan milliomod fokos fekete lyukak peremén. Kút vibráló tündökképe csal jövőt eléd. Délibáb, tömegvonzás mozigépe.
Adj össze egész számokat mérhetetlen mennyiségben: egy, két, há`, négy és így tovább… ám összeset mindenképpen. Az összeg, hinnéd, végtelen? Ámítja, becsapja szemed. A rafinált bűvész, csalfa mágus hátad mögött nevet:
Tucatja mínusz egyet ad – éhségbe habzsolt lakoma.
Átlátsz már rajta?
Időtlen Örök a tegnap lábnyoma.
Vállon paskol sétatársad, s a gesztenyét odébb rúgja – sörösdoboz pattan távol, s zendül galaxisok húrja.
Sóhajom halandók egy-varázsigéje, gondom elcsendesül, nyugalmam itt terem, Láthatatlan kezek tompa arcmasszázsa: almabor pezseg, és megcsap, mint jégverem.
Nyári est áll mögém, hűsen, mozzanatlan – lopakodva dől rám e félszáraz márvány – s a tücskök vastapsa dekódolhatatlan titkokat sejtető fekete szivárvány.
Jól nevelt verseim, múlt-gondolatkutyák, mind a fejét tartja: vakarj vagy simogass! Art Deco poszterek fölénnyel kacagnak: Későn születtél tán? Máskor ne halogasd!
Elveszett napok közt süket már a kérdés, a tükör itt-felén jobb-e vagy odaát – csupán a nagylelkű énem tologatja mindegyre életem felezővonalát.
Villódzó templomban semmi oltára vár – így hatsz a világra – két szemed térdepel. Egy-klikk markopóló, terülj-terülj Kína – róka vagy holló vagy, és melyik énekel?
Jövőm egy hosszú tó, kék-hideg s idegen, flegmán partján ülve lóbálom a lábam. Múltam egy gyűrött lap, mögöttem nyugvó Nap – nosztalgia langya melengeti hátam.
Jelen, kopott kavics, nyomja a fenekem – nehezemre esik odébb ülni talán – s a lapot hasztalan simítom – érdemes? Kutassam értelmét félszáz év távlatán?
Egy szép nap felállok, s ülepem vakarom, hajítom kavicsom, messze száll kacsázva, alkony szürke hűse lúdbőrözi karom – mélységek őre a hullámok varázsa.
figyelj! csak egy vers …
erős vagy üres, szelíd vagy nyers,
rajtad is múlik ám:
hallunk s látunk
ahogy elvárások vezetnek,
mint vakot a kutya, s kutyát illatok,
pénzt zsebelnek
mint bank vagy bandita, hisz ugyanazok.
nyárvég illata kipihent fáradtságot olt belém …
karácsonyi ízeket, miket októberi színek
löknek tova szeptember elején.
November című versem keresem …
elveszett …
bár fülembe zeng még pár sora,
meg nem rokkanó
emlékezetemben utazom oda:
“fekete utcák, szavak fehérek,
kezem kezedben megpihen.
ne jöjj még búcsú ó könnyízű csókkal,
…”
de jött, tudod, hogy jött, hisz az volt
quantum események rezgő véletlenébe írva.
nevezd sorsnak, vagy döntésnek …
hiba!
nem látni, mily kicsik vagyunk:
oly kicsik, hogy az univerzum
legkisebbjei is legyőzik akaratunk!
írtam túlcsorduló szerelmet,
írtam önemésztő fájdalmat.
rég volt mindkettő, életpor lepte már …
egyik a másikról szól, másik az egyikről,
mindkettőt kívánod, s egyiket sem … bár
kövek közt folydogál az élet, híd rajta tapasztalat,
s elúszik alatta lassan a dinnyehéj …
Attila olvasta saját verseit? …
képzelem, amint megírta tizenkét sorát …
csak lassan tűnődve …
lobbanó éji fényben csiszolta gyémánt ragyogássá
az utolsó négyet.
újra és újra, szemével itta fel szavait ott ülve,
az alkotás útján, hol az idő megáll kihűlve,
hisz a gondolat egy átlátszó fénysugár …
s az öreg falióra ingyen üti a lét ritmusát.
hisz így volt, így!
ismerem a művész éjjeli lelkét,
az alkotás mámorát, a quantum rezgést,
melyben egyesül két dolog:
ami sose volt, s ami örökké lesz ezután,
mi ragyog.
művész, mely e két létet összefonja,
s ő ott áll középen, semmi és minden határán,
hol dimenziók szűnnek meg, majd születnek újra …
Az oldal cookie-kat használ, hogy informálódhassunk honnét látogatnak hozzánk. Személyes információt nem gyűjtünk, nem tárolunk. Kérem, az elfogadom gombbal adja beleegyezését.
Technikai részletek a menüből elérhetőek.
Cookie Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
