a trochiscus viperarum emlékére
I.
kanálban fortyogó leveske,
kereslek megbúvó erecske,
ragacsos penészíz bűn-konyha,
agyamat köti fel kiskontyba.
azt hiszem, mégis itt fogyasztom,
lökj ide fél grammot, s elalszom.
II.
klór-parfüm, neon-zizz, új emó,
szerveket gyilkol a jó kemó –
ennek is vége lesz majd egyszer,
de addig falhoz vág a vegyszer.
orvosom elmerengve mondja,
letűnt sötét korok gyógymódja:
orrszarvúagyar nem akad ma,
piócák sem bőrre tapadva,
sebre sincs marokszám pókháló,
sírkertben fejmoha-turkáló,
s hot-drog, ha kitört a kolera,
napon sütkérező vipera.