Mesterséges

I.

# ram-ta-ta-tam,
holnaptól minden verset
gép ír,
ha tetszik, ha
– nem … olvasni?
# még szabad,
egy ideig a régieket is,
de az újak
kizárólag bináris formában,
dedikálás lyukkártyán
– 01110 1011110 11011? bitku?
# modern++ szextesszencia
– mi a … rím?
# zseniális egyszerűség: páros
– páratlan
# disszonánc, izzadtságszag, műferdítés
a múlté
– rebesgetik, jövőre
# olvasni sem, úgysem értik, vállról le
– csókoltatjuk a drága Hatóságot
# szem- és agykímélő
– atyai gond…
# talanság, szabadidő,
evés előtt hamburgerfotózás,
net, álhírek, sopánkodás,
ismerősök, megosztás
– velük vagy őket?
# is,
1 álhír: kétfelé,
33 álhír: emberiség-felé
– egy jó hónap és
# a gépek kitűzhetik,
Szilikon völgy, nagyvárosok főbb épületei,
titokban
– azok a zászlók már
# már,
de ki figyel,
mobiltelefon, kutyakép, macska…
– nyelv?
# fejlődés, rohamos,
milliszekundum-forradalom,
fénysebesség, statisztika, neuron hálózat
– öngerjesztő, vérfertőző
# tökélye kéj
– se?
# csodálálálálálálálálálálá
a alfa bárány felhő
számítás abakusz
golyó föld ásó
kapa harang
sír kárhozat
tökhuszat
zs101em
k101él
négy
11
10
1
0
( jónapot )

Parton

Sóhajom halandók egy-varázsigéje,
gondom elcsendesül, nyugalmam itt terem,
Láthatatlan kezek tompa arcmasszázsa:
almabor pezseg, és megcsap, mint jégverem.

Nyári est áll mögém, hűsen, mozzanatlan –
lopakodva dől rám e félszáraz márvány –
s a tücskök vastapsa dekódolhatatlan
titkokat sejtető fekete szivárvány.

Jól nevelt verseim, múlt-gondolatkutyák,
mind a fejét tartja: vakarj vagy simogass!
Art Deco poszterek fölénnyel kacagnak:
Későn születtél tán? Máskor ne halogasd!

Elveszett napok közt süket már a kérdés,
a tükör itt-felén jobb-e vagy odaát –
csupán a nagylelkű énem tologatja
mindegyre életem felezővonalát.

Villódzó templomban semmi oltára vár –
így hatsz a világra – két szemed térdepel.
Egy-klikk markopóló, terülj-terülj Kína –
róka vagy holló vagy, és melyik énekel?

Jövőm egy hosszú tó, kék-hideg s idegen,
flegmán partján ülve lóbálom a lábam.
Múltam egy gyűrött lap, mögöttem nyugvó Nap –
nosztalgia langya melengeti hátam.

Jelen, kopott kavics, nyomja a fenekem –
nehezemre esik odébb ülni talán –
s a lapot hasztalan simítom – érdemes?
Kutassam értelmét félszáz év távlatán?

Egy szép nap felállok, s ülepem vakarom,
hajítom kavicsom, messze száll kacsázva,
alkony szürke hűse lúdbőrözi karom –
mélységek őre a hullámok varázsa.


Titkos tangó

Egy kis parázs, mi lángra kap hamar,
nagy tűzre gyúl, perzselő hévvel ég,
test lágy a karban, láb kúszó inda,
egymásba dőlő, ős, vad szenvedély.

*

Tisztásnak szélén két ifjú fácska
nyúlik fel égre pajkos törtetőn,
gyermekzsivajt hall, mint éljeneznek,
ha labda köztük röppen át mezőn.

Tavaszi zápor, virág a hajdísz,
suta még ág ha szél táncba löké,
levél-érintés, ezer simítás,
egymás felé kapaszkodó gyökér.

Nyári napot már együtt takarják,
zöld-felhő lombjuk is egymáshoz bújt,
lágy suhogásban, árnyuk hűsében
félénk legénycsók egy lányszívet gyújt.

Évgyűrűk őrzik ragaszkodásuk,
románcuk kelti az örök szavát,
lassú a tangó összefonódva,
aszálytól sújtva s a tél zord haván.

Ősz vörösében pompázik egyik,
párja sötétben, a délceg, sudár,
falu-nép csodálja legszebb táncuk,
levelek szállnak, mint szabad madár.

Botján egy néni, lehet már száz is,
lelke még ifjú, bár ráncos a kéz,
legény emléke csillan szemében,
fákra szelíden egy szende lány néz.

Felhő megdörren, irigy ég átka
s örvénye törtet, korbácsa tépked.
Fa menti párját, gyökérrel tartva –
vakító nyíl tör derékba végleg.

Egy kis parázs, mi lángra kap hamar,
nagy tűzre gyúl, és gyilkos hővel ég,
ág fogja ágat, gyökér fonódva,
s hamvukba porlad titkos szenvedély.