kortárs vers blog - Mező Kornél

William Shakespeare – 15. szonett

Gyarapszik, és megéli perc-tökélyt
megannyi lét, világa színpadán,
titok borítja mozgató személyt -
az égitestek írta Sors talán.
Az ember is, miként a flóra él:
virul, s enyész, az Ég determinál,
…

William Shakespeare – 90. szonett

vers / versciklus

Utálj csak... ám ha úgy, utálj te most.
Ma Sors barátod is keresztbe tett,
s ha térdre kényszerítsz, kezed ne mosd,
ne várd ki míg Világ velem betelt.
Ne adj esélyt, se szikra kis reményt,
ne veszd időm ha majdan ölni vágysz -
…

Kihordanám

vers / versciklus

XIV. szonett
szabad reménnyel ültetem helyét,
hol árny tolult a földre álnokul,
komor rögökbe döfve lágy ekét -
vihar felettük egyszer átvonul.
ha kő hasal vetett remény fölé,
…

Kihordanám

vers / versciklus

II. szonett
ezer rekeszbe gyűrve fél-szavát
nyomult a ködhatár a Tó fölé,
a kétkedésbe félt szavak raját
belezte toll, s maradt a hang-filé.
vizet karolva ült a gát, köpött.
…