Különb a bűn, ha nem csupán a vád,
mi ráfogott, s a vétlenekre ül;
Örömtelen, ha bűn szegezve rád
s lopó szemek, de csend a hang belül.
Miért az elfogultja firtatá
ha hajt a vérem? és alávaló,
ki fel sem ér, a gyatra, mondaná:
szerinte ó, mi’ rossz, nekem mi jó.
Vagyok, ki én vagyok; s ki célba vesz,
belátja hány veszett saját felén,
ha állok én, de ő lerogyva lesz;
Mi rágalom: felét se tettem én.
Hacsak nem úgy: cinizmusuk szerint
gonosz ki él, s a rossz uralja mind.
William Shakespeare – Sonnet CXXI
