Szimultán

mustrálgatom kopott családfa táblámat:
pökhendi királynők után mért futok?
szárnyas lovaim bár L de L szállnának,
bástyákra fel én is csak gyalog jutok.
sorstársam királyát óvja pillantásom,
sakkban van a mester, és kissé korán,

Reinkarnáció

I.
Én vagyok Spartacus!
kiáltottam büszkén, teli torokból
csak az volt a bökkenő
hogy addigra már heten-nyolcan
kiáltották ugyanezt előttem
Back to Top