Mező Kornél
kortárs vers és próza blog

A szén dala

vas köve olvad
szítja a szén
lusta a holnap
keltegetém

fojt a monoxid
kénje facsar
bár a szemed szid
vágyam akar

csordul kő leve
illan a szén
testem forr bele
lenne enyém

páfrány temető
sírta szenet
lábam remegő
hátha szeret

álma a gyémánt
titkon eped
vágyom a sétányt
járni veled

vas fia csákány
roppan a szén
végzet e márvány
szíve helyén

hegy hasa mordul
húzza a mén
fortuna fordul
arca felém

vágány repíti
kattog a sín
párnám hevíti
átok e kín

elfogy a vas már
s elég a szén
szíve kacsint rám
felégek én

lenn a kohóban
érc se kemény
májusi hóban
fagy le remény


Copyright 2014-2019

következő ajánlat
vagy
vissza a főoldalra