Mező Kornél
kortárs vers és próza blog

A kés élén

a kés élén nem hűs a kék acél,
nincs álom, éhség, fájdalom se gőg,
utam rideg ma, metsző jég a szél,
ha láthatom, se láthatom meg őt.

oly más múltat zúg fejemben e zaj,
egy régi vers elnyűtt kátránypapír,
a kés pengéje belém s bele mar,
egy titkot tenyérbarázdánkba ír.

a fejre állt világ utál, s kiköp,
majd rám rivall pár szép kis semmiért,
a lejtőmön egy Hindenburg kiköt,
itt szeretni ma már nincsen miért.


Copyright 2014-2020

következő ajánlat
vagy
vissza a főoldalra