A szépet is kifesti még szemünk,
ha belbecsét sugallja látszata,
a rózsa szép, de többet ér nekünk
a csepp olaj, mi lelke párlata.
Csakúgy, miként ez illatos, nemes,
a csipke színe dús sziromruhán, …
Gyarapszik, és megéli perc-tökélyt
megannyi lét, világa színpadán,
titok borítja mozgató személyt -
az égitestek írta Sors talán.
Az ember is, miként a flóra él:
virul, s enyész, az Ég determinál, …
Koros nekem sosem leszel, csak az,
kihez tekintetem kötött a'nap,
aként maradsz te szép. Letűnt tavasz
bozótsörénye harmadíz hajat
veszít, a parfümédes április
hamar kiég - a harmadik nyarán, …
Talán a szél-dagaszta büszke verse -
mi vízre szállt a drága díjadért -
miért a gondolat parányi teste
a méhe-sírba halva elvetélt.
Netán mi eltiport, a démonok
s a szellemek tanítta szelleme? …
Idő, garázda, törj le karmokat,
Titán király, zabáld a gyermeked,
szakíts ki tigris-éke szemfogat,
sodorja Tűzmadár-hamut szeled.
Tiéd a rom s a fonnyadó virág,
tegyél mit épp akarsz amerre mész, …
A bronz, a kő, a végtelen vizek
enyészeté ha nyűvi vad világ;
A szép felé, ha durva vég siet,
ki védené ma? gyenge kis virág.
Hogy állja mézlehelletű nyarad
a faltörő napoknak ostromát? …
Ha hallgatom hogy óra csendbe üt,
tavasz ha múlt, s a rémes éjeken
a hervadó virágra Hold se süt;
miként ezüst tör át az ébenen;
sudár fa áll a lombhajába tépve,
s az árnyaveszte csorda tétován; …
Letűnt korok tanúi, krónikák,
idéznek oly világi-égi lényt,
a himnuszokbazengte vers-imák
e szép előkelőre vetve fényt.
Midőn herold kikürtölé a kéz,
ajak, szemek dicsét s a jó okot, …
E női arc, Világ mit alkotott,
az ark-szerelmem, ámde úr e nő,
szelíd galamb, de mégsem ingatott
divat szelén; se csalfa, mímelő.
Ha rám tekint - s a szem se forgatott -
aranyba von, s uralkodik szinen: …
Az ágyasom szemén nem ég a Nap,
az ajkain csekély korall-tökély,
a keble: hó helyett poros falak,
s aranyhuzalt se bír: hajában éj.
Ha rózsa: láttam én damaszkuszit,
de egy se dísze, arcszinét adó; …
A májusokkal összemérjelek?
Te bájosabb vagy, és szelíd: amott
a zsenge szirmokon szilaj szelek,
s a kurta nyár csekély időt szabott.
Az égi szem van úgy, ha hévvel ég,
s aranyszin arca néha ködbe fúl; …
Az évek őszeként tünök neked,
lehullt vagy ágba markoló levél,
a télbe gyérülő fa, úgy remeg,
s e karzaton madár ma nem zenél.
Egy oly nap estjeként tünök neked,
hogy alkonyán szines nyugat-karéj, …
Az oldal cookie-kat használ, hogy informálódhassunk honnét látogatnak hozzánk. Személyes információt nem gyűjtünk, nem tárolunk. Kérem, az elfogadom gombbal adja beleegyezését.
Technikai részletek a menüből elérhetőek.
Cookie Policy
Privacy Overview
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
