borulj fölém kis-állomás,
a pad-kemény is pártolás,
sebzett madár az éjjelünk,
az óra már fél-egyet üt,
tán halk imám megérti Ö,
ne érj hozzám
téli eső.
vigyázz ma rám kis-állomás,
hídvas-hidegbe markolás,
vérző madárdal énekünk,
az óramű csak kétszer üt,
hol van, ha van, s érzi-e Ö?
te légy tanúm
téli eső.
rohanj felém kis-állomás,
vagonkerék-e szárnyalás?
megtört madár az életünk,
az óramű csak négyet üt,
könyörtelen férfierő,
mosd el mi fáj
téli eső.
köd-árnyba múlt kis-állomás,
sínek kövén a vallomás,
vétkes madár lett végzetünk,
de nincs ma már, ki egyet üt,
te óvtál meg, léptem leső,
s már bennem élsz
téli eső.
