Mező Kornél
kortárs vers és próza blog

Fohász

Oxford városában egy kis kápolna áll,
s egy férfi ajkáról bent halk imája száll.
Kezében egy papírt erősen szorongat,
lottószelvényével teremtőt szólongat:
Istenem, segíts, hogy kihúzzák számaim,
s valóra váljanak végre az álmaim!
Cserébe ígérem, eztán békén hagylak,
sohasem kérek mást, többé nem zavarlak.

Az Úr, ki többnyire sohasem válaszolt,
kivételesen most hozzá imígyen szólt:
Oly csüggesztő, fiam, amit teremtettem,
napját sem tudom már, hogy mikor nevettem,
szívemet a sok harc összekaristolta,
ám te ma nagy mosolyt csaltál az arcomra.
Mély baritonjába remeg rózsaablak –
ördögre mondom én, szívesen hallgatlak!
Hallgatlak míg világ vagy akár örökre,
jöjj csak el máskor is, kérelmed törölve.


Copyright 2014-2019

következő ajánlat
vagy
vissza a főoldalra