Játékos család

apa az égen Boeingjével,
s fia sem sokat aludt éjjel.
anya szól … hiába.
mikor jön ki már a
mosogatásból multiplayer?


A boldogság kanyargós útja

Nőtt bennem balra egy különös szálloda.
Vendégek csapata: apró világcsoda.
Van köztük törzsvendég, s ki ritkán jár oda,
Mind a titokzatos tulajnak záloga.

Földszinti zugában bóbiskol egy költő,
Magába forduló, aligha tündöklő,
Ám ha egy más vendég kacag, vagy néha sír,
Ujjára kapja mint bábot, s belőle ír.

Hajnalköd-köpenybe beburkolt 'bon vivant'
Betér a kis konyha friss kávé illatán,
Csizmát fénytűzbe vág, bort tölt rá a borra,
Szerelmet sóhajt a sziporkázó porba.

Éldegél velük egy fényűző fényképész,
Falait díszíti – ne nevesd – fehér mész.
Megfakult retinán szilikon képpontok,
Tökélyre törekvő, művészi létgondok.

Sakktáblát szemlél a szigorú számtudós,
Misztikus partnere titokban csillagjós,
Múltjától nem tart már, jövője ruhatár,
Számára Idő, mint sakkórán, hátra jár.

Aggódó apa, ki gondozza a kertet,
Türelem tüneményt ide-oda kerget,
Nyeseget és gyomlál, öntözgeti sarját,
Virágból, gyümölcsből ki tudja még mit lát.

Zongora fogsorán kétmollkezes táncol,
Esernyőt feszít ki padláson a vándor,
Szél szava repíti, négy fala mögötte,
Borostyán pillangó élmények örökre.

Csendes már a csarnok, halk tücsökszó messze,
Csigahátú portás, talp csosszanó nesze.
Álom jár fejekben – átélem e testben:
Szálloda száll ide, száll oda énbennem.