Gorée

szerbusz, Airbus!
a portugál légi—sas– elvisz
légyen bár napnyugatra, Memphis,
vagy délre akár,
Dakar.

Gorée.
hasban yassa massza,
szemben Dakar.
füst
takar-
ja szemét.
De kár.

Szilveszter jő, s murid,
tán iszik is véled egy murid,
hisz lám az iszlám
itt nem egy kereszt.
tény –
ha nem is keresztény.
Toubában tiltott a tubák –
s mégis szólnak tubák –
de másutt
veheti barát borát.

az Újvilág felé
a portugál
már csak a bőröndünket méri –
rég nem ő a Góré.


Kis hiba

imádom ízük – az őzekét
vettem is gyorsan egy bőrzekét
vágtam, meg kavartam
rántottam, habartam –
nem lett belőle jó főzelék


Ford

a winter time drive by the ocean,
‘a heated seat, such a nice option’
így mondta Mónika,
s őrzi e krónika,
‘már érzem is melegét pops’mon’


Steam

The boiler blew up at the Stephensons.
He then built them outside – and better ones.
He scared all the crickets,
and collected tickets –
his engine weighed more than his seven sons.


Várkonyi Miklós eredeti ötlete nyomán

Dyslexia

daily sex?

diszlexiás élet értelme… ?!
mi van, ha az ételt értette,
és nem is egy kérdés,
csak egy félreértés,
s Alexé lett díszes étterme?


Plusz, mínusz

once there was a bloke called Dreyfus –
with just two feet, kein Dreifuss –
he lived happily
married Emily
then life sent loves with a typhus

Dezsőt elütötte a síbusz
s dadogta, szuper-la-la-tívusz
bo-bo-boldogan élt
ki se tudta nevét
amig el-te-temette a tífusz


Gyorsuló élet

minden éved
olybá tűnik
gyorsabban szalad el

letéped a tizenkét lapot
s már téped is a következő tizenkettőt

de, látod, egyszerű ez
ahogy fogy a
vécépapír
a tekercs egyre gyorsabban pörög
fizika

persze az üres gurigát meg
senki nem cseréli ki

s akkor
kellemetlen magányodban
csak reménykedhetsz, hogy
van valaki a fal másik oldalán


Mondom, hogy nem vagyok beteg

kicsi láz? figyi már, Tihamér,
öcsikém, ne parázz, csigavér!
üvegén ha a száz,
töri szét csak a láz –
az a baj, mehetünk higanyér’


Nem

Van, ami kell,
s nem, ami nem –
te gyere fel,
ha Emi nem.

Mekibe’ kel?
‘Minit’ e ‘man’?
Repeta kell,
s a hami nem?

Ki sose nyel,
szereti, nem?
Nem akad el
vitamin M.

Ruha rühell,
betü-vetem,
reped a mell,
rap-Em-inem.

Hova terel
hideg eszem?
Csapon a jel –
van-e, min M?

Meg-a modell,
epekedem,
breton a mell,
heve, mi nem.

‘Ki-kora-kel’
e szerelem,
aranya lel –
s keze mimen!?

Szemen a jel,
hisz-e nekem –
valami kell,
s van-e, mi nem?


Hommard a Jean Schmidt

ha már
homár
Komár
s komám

nyergel
s nyargal
nyergén
nyeglén
Adél után
ma délután

repeszt Budán

két-ker.

kétely
kétely két elly?
ej!

pók-ker.

lapot kapok
szalon pubi?
hmmm
ez a google pikk ásza?
képtelenség
hej, hal ászok, hal ászok
ki szákos, iszákos?
laptop
nátha
loptap?
hádha…
na, Maris, máris itt termett az Internet
folkszvágen sporthorgász ponty hu
A.I.?
a’mmi?
[Peca bot] hi, I can help you, so …
psszt! ráng!

rock-ker.

lépcső
ház
csap
ágy
s éppen kancsal
foncsor képem
fogad a falon
rég húztam ki
magam
lefogytam
máma már nem hasad tovább

Hot-elka, kedvesem
hogy mondják rendesen
szoba hoztak
vagy
sóba hoztak?
a heringettét
kiesett
m’-erre-szem-em-lék-szem?
olyan üres a tekintetem

csak tettetem

vekk-ker.

keltek-e félteke?
féltek-e?
fél teke??
golyó fészekkk …
-öltöző
megvan, Gurul madár!

‘G. Arthur – Csokoládét!’

csokolád ét?

féltek-e?
ne félj … nevess!
félt eke?
ne vess, arass!

but
no rush …


Beatrice

az éjjeliőr csak este fél
ha utcán kúszik lámpafény
szél szaglász a kukák között
hűtő rácsán kőrözött

olasz dalt búg a rádió
rég nem volt itt dáridó
farzsebben szundít a moly
pagonyban húz el rézbagoly

szekrénykén a vizespohár
rajta dereng a félhomály
nyerted a bálba’ tök ultival
vízben a fogsor a guppi hal

kiürült rég a svéd lapos
borostád van vagy hét napos
csendben kattan a Pobjedád
sejted már, ki a dédapád

bútorokon por a csókhiány
hol jár már az az ózdi lány
kiborult éjjel a fémedény
sohasem voltál nagy legény


tiéd az éj
gyere, ne félj
zenélj velünk
mi most megyünk
ha sok a nesz
az a Karesz
s ha nagy a zaj
na be ne-sz…es
ma ez az éj


Az őzek és bolondok hónapja

III.

centurió kvadrigáját
mustrálgatja ezredes:
‘védekező képessége
mustárgázban nemleges’

triciklijén teker tovább,
biciklizni nem tud még –
‘egyensúlyom megőrizni
picit megy, de felbuknék’

küklpsz ment az optikushoz –
mondom én, hogy nem jól lát –
Odüsszeuszt sem találja, s
monokliját ellopták

pohár tejről jut eszembe –
de ciki – strandon tehén,
monokininél kevesebb:
decikini jobb nevén

kérdezheti az olvasó:
‘szerepelt itt őzike?’
Kosztolányit hadd idézzem:
‘szegedi őz őzik-e?’


Az őzek és bolondok hónapja

II.
Hannibal ante portas

Kis juhsajtér’ lemész, Péter?
Jaj
ne aggódjon, Yanni bá! L-
ehetne itt az is kérdés,
e-
mancipál-e Manci, Pál,

s rágós falat-e pacemaker –
már
ha az ember kannibál.
Akiben protézis térd és …
hát
nem kell annak annyi bál!

Holnapom még jó lesz mának,
s a
PIN-kód engem aktivál –
madárzaj ez ma kint éjjel
vagy
görcsöt kapott madrigál?

Analízisből megvágtak –
kis
kandidátus kandikál –
nem lesz elég ennyi vészjel?
‘ré-
gen portás volt Hannibál!’


Republic

ha elkártyázták a kéglidet
s elnéptelenedett a Népliget
ha nincs jó meló, mi még fizet
ha szomjan halsz, sem iszol vizet

ne várd a mát
szeletre vágva a tegnapok
ne várd a mát
kukába dobva a holnapod
ne várd a mát
levesbe hulltak a csillagok
ne várd a mát
teérted kétszer is meghalok

ha nem vagy sógora senkinek
és túl nagy a lapod betlinek
ha söröd még télen sem hideg
vagy Kim Jong beint a jenkinek

ne várd a mát
szeletre vágva a tegnapok
ne várd a mát
kukába dobva a holnapod
ne várd a mát
levesbe hulltak a csillagok
ne várd a mát
teérted kétszer is meghalok

ha hátba is vág a bányalég
ha csajkád mélyén hányadék
ha hiba is vagy, meg a százalék
kiáltsd, hogy NEKEM EGY LÁNY ELÉG!

ne várd a mát
szeletre vágva a tegnapok
ne várd a mát
kukába dobva a holnapod
ne várd a mát
levesbe hulltak a csillagok
ne várd a mát
teérted kétszer is meghalok

teérted hétfőn is meghalok

miattuk kedden is meghalok

örülhetsz, szerdán már nem vagyok
ne mondj imát
miattam isznak az angyalok


Az őzek és bolondok hónapja

I.

sokan kérdik, hány az óra –
az én órám sose hány –
sokan kérdik, hogy a pengő
peng-e, de úgy igazán.

számegyenesen a számok,
mért nem görbe mindahány,
s abból, melyik körbe görbe
pengőn mért huszonnégy áll?

lám az én szám mindig görbe,
sült bolond, ki téged vár,
kis gerlicém, sült galambom,
repülj számba, gyere már!


Mantra

sajt ez a lányka
na
rúgja a kánya
légy te a párja

sajna fiacska
a
lány aki csacska
nem pisze macska

s medve ha pőre
se
lőre se bőre
elitta előre

bal proteinben
és
Boe szeles ingben
gyúrt meg az isten

s mindaz az álom
a-
mit keze rámnyom
ülve beváltom

jobb ha belátom
hogy
egy csak az átkom
hindu barátom

nem hat a mantra
az
ötröl a hatra
higgy temagadba’


Paraszt-geometria

avagy gazda a semmirekellő napszámoshoz

hát, ember, micsinát?!
és PONT ma?
szabadelocsóni?
a NÉGY ZETorom hova lett?
a KOCKA el van vetve?
és a saszla … ez magának ARANY METSZÉS?
egy ilyen napszámos miT ÉR?

hogy a
szürke öKÖR ZŐdűjön meg a SÍKján,
TÉGLA LAPítsa ki a csiganyáját,
harmatos átKÚ Puli nézze magát kalóznak,
HÁROM SZÖG pukkassza ki fejében a belső gumit!

HA SÁBeszt tart, én nem fizetem!
felisút!

hogy, mivel jut haza?
jó, itt van az úTRA PÉZ,
de ma már elment mind a háROM BUSZ meg az útHENGER,
vigye magát Karón a füstőtt CSONKA szaGÚ LAdikján!

mi?
még hogy én vigyorgok?
NEGATÍV!
a SZÁM EGYENES

ej, a kutyák meg hova szöktek közben?
PARA, LELE, PIPE, DON!


Többnyire

Az ember többnyire várja nyarát,
ingei sok színárnyalatát
felöltve a korzón s tenger partján,
szép feleséggel az edzett karján
nézi a hullámok játékát,
s küldi az asszonyt: fogjál békát!

Az ember többnyire várja az őszt,
iskola mellé járva – az ősz t-
anára idézi fel ádáz báját,
‘áldva’ a régmúlt Ádám báját:
menzán ette a bolgár répát,
s várta a bűnt: Apa, hozd már Évát!

Az ember többnyire várja telét,
sózni, kaparni a járdaszegélyt.
E kéményseprő várta? Fenét!
Szívesen átalu-ÁÁÁááá 💥 … a felét.
Fogja fejét, támasztja a létrát,
épp Mikulástól látta a példát.

De én a tavaszt kérném, igazán,
látni a zöld színt némi gazán.
Babámtól válna pirosra a táj –
piknikezünk, fogy sonka a máj –
s összesöpörve e szív maradékát
herceggé csókolja a békát.


Nem szűnni

II.

Sz. mester lazán átlép két igeidőt,
a táblákra jelzőt hány, s kihagy névelőt.
Istenek nagy sége ha már így nekidőlt,
nyom-a sziklán, tán érted is – a rád esőt.

Hé, Hermész, legalább adjatok taligát! –
kiált felvilágba, ám csak csend válasza –
Főnökség elillant … s még húzom az igát?
A betyárját, bűnhődés-becsületkassza?

Soha ki nem mondott szavakat keresve
gyűrtem a dombtetőt – hittem-e, örökre
ölel a perc mind-egy kövem alá esve
vagy repesve betűkért menne ökölre?

Némán vergődsz, scriptor? Hol abban a vigasz?
Csuhád alatt kódex, körmödre ég viasz.
Hang nélkül ne írj – ám benn, ha hited igaz,
tudd, még az istenekkel is lehetsz pimasz!