I.
arccal a hóban,
a hóval az arcon,
hidd, te világ, ma,
hogy édesen alszom.
térdel a sóba’,
kalapja a sarkon,
fél cigi fényben
elázva a karton.
krisztusi pózba
meredve a markom,
félelem íze:
ma nincs aki adjon.
földön, az ólba’ –
ja, hol van a garzon –
út köve párna,
ha gördül az alkony.
fagy keze szótlan,
ezüstje a parkon,
átszakad éjen
a Holdon a Marson.
arccal a hóban,
a hóval az arcon,
ennyi egy ember –
a hóban egy arcnyom.