Mező Kornél
kortárs vers és próza blog

Lélek-tetkó

kívül fehér
néha vörös
mindig csak akkor kenem mikor már fáj

belül is valahogy így kezdődött
fehéren
simán
aztán jöttél te
eleinte csak egy matricára gondoltam
amit az első zivatar elmaszál
s ha más nem is
a lepedő ledörzsöli
néhány éjszakányi hánykolódás után
de nem
jött a tű
zizzenve szisszent a piros
majd a fekete
velem maradtál
mondták kenjem
mivel?
minden-hájjal?
kösz, akkor inkább nem

a strandon
ma is csak akkor bámulnak meg
ha nagyon fehér
vagy ha nagyon vörös

de ha látnák belül

orrbavalót visel
üvegpoharat rág
tüzet nyel és
Harley-n dönget
ráncos pergamenjén
már magam is nehezen betűzöm ki
a neved


Copyright 2014-2019

következő ajánlat
vagy
vissza a főoldalra