talpam langy tető
gerincén hűs csillag kél –
kövem est taván


Magyar vagyok

Magyar vagyok, s talán leszek,
halam se ton, naná keszeg,
zseton zsebembe’ nem csereg,
uzsonna sárba’ hencsereg.

Magyar vagyok, s talán leszek,
ha búza nincs, kölest eszek,
ne vágj ma hátba, istenem,
szabályaid nem ismerem.

Magyar vagyok, s talán leszek,
ezer regében elveszek,
fiacska kedden épp ezért
tanulta hét, a fő vezért.

Magyar vagyok, s tudom, leszek,
hazám szivébe’ termeszek,
eladni Őt, nem érdekel,
magyar le nincs ki térdepel.

Magyar vagyok, s tudom, leszek,
a toll, amit le nem teszek,
Attila lelke itt pezseg,
vonatra szállt, s velem cseveg.

Magyar vagyok, s tudom, leszek,
öleljetek ti ős hegyek,
ha nem hiszed, no, mit tegyek,
magyar vagyok, s tudom, leszek!


Visszatérés

naptárlap a szélben a porba söpörve
én kergetem egyre csak azt a napot
hadd markolom újra, s a szívbe törölve
még látlak a szélben a porba söpörve

bár gyűrt, s szine sárga, miénk az örökre
s míg elkapom, esnek a többi lapok
áll múltam a szélben a port lesöpörve
s én kergetem egyre csak azt a napot


Rám tekerve

a számra tekerve hazudta igaznak
a száz-fele év, hogy a toll a nehéz –
s a toll ami könnyü, szavak ha szaladnak,
csak őröl az űr, ha ma nincs ki benéz.

a lábra tekerve hazudta igaznak
a kis szoba szűk öle szürkületét –
de sarka kifordul az észbeli falnak,
ha éled a földnek a görbületét.

agyamra tekerve hazudta igaznak
idő, hogy az útja csak egyfele jár,
s ma úgy kanyarog, hogy a gőz csap a tatnak,
szerelmet igézni a múlt szele vár.

szememre tekerve hazudta igaznak
a nyár a tavasznak az őszi esőt,
s ha torz is a tükre, ha hittem a gaznak,
csak ázzon a föld el a télnek előtt!


Igazán

ágra bogár, ha kopár, nem száll,
föld hasa láva – naná, lekvár? –
kéreti ám retinám egy lány,
szívet e szél lebeszél, menj már!

ihletadó metafórám bár
gyom, mit agyad kitagad látván,
vésne – e résbe kevés csákány –
bennem e tűz, s heve űz árván.

fára madár, ha ma már nem jár.
égjen a tűzben a fűz, nem kár!
tél-pocsolyád kocsonyám, egy tál –
kincsem enyém, pecsenyém megvár.